Andris története

A nevem Andris és 3 évesen kerültem a Madarász utcai Gyermekkórházba és két évet töltöttem itt. Én is azok közé a szerencsések közé tartozom, akik meggyógyultak a leukémiából.

Anyukám többször elmesélte, hogy a betegség előtt örökmozgó és életvidám voltam, azután hirtelen megváltoztam. Fáradt, kimerült és kedvetlen lettem. Később belázasodtam, majd csúnya zúzódások jelentek meg rajtam. Akkor elvittek orvoshoz, aki ragaszkodott hozzá, hogy vérvizsgálatot végezzenek.

Készüljenek fel a leukémiára - mondta az orvos a szüleimnek azon a délutánon. Anya azt mondja, hogy akkor hirtelen teljesen elöntötte a sötétség, a rémület és a fájdalom. Az állapotom annyira előrehaladott volt, hogy a Madarász utcai Gyermekkórház onkológiájára kellett szállítani, azonnali ellátásra. Először föl sem fogtam az egészet, csak arra emlékszem, hogy anyu nagyon sírt. 22 hónapig kaptam kemoterápiás kezelést, és kihullott a hajam. Ezek után egy kevés haladék következett, majd újra sugárkezelés. Az izmaim úgy elgyengültek, hogy nem tudtam felülni és járni. Kerekesszéket kaptam. De anyuék és az egész osztály bízott benne, hogy meg tudom csinálni. Végül múlt év decemberében kimondhatták rólam, hogy meggyógyultam és a karácsonyt már otthon tölthettem.

Ma is szeretettel gondolok az orvosokra és nővérekre, akikkel igazán jóban lettünk. Ez is kellett ahhoz a csodához, ami velem történt...